Szegednek ebbe a Sárgának nevezett Tisza-parti környezetébe álmodta meg Kőrösy József és fia magyaros vendéglőjét, amikor ezen a helyen Halászcsárdát nyitott az 1930-as évek elején. Azóta étlapon van a halászlé, a Kőrössy halpaprikás, a különböző, roston sült halak és a túróscsusza.
Az 1970-71-es árvizet követően - amelynek legmagasabb vízszintjét az épület falán tábla jelzi - a már államosított csárdát, amely az árvíz során erősen megrongálódott, kibővítik és felújítják.
1993-ban kerül a mi tulajdonunknba, hogy a régi hagyományokat megőrizve, a jelen kor követelményeinek megfelelő, de ebbe a gyönyörű környezetbe beleillő, télen-nyáron nyitva tartó vendéglőt hozzunk létre.
1995. augusztus 12. napján nyitottunk meg ezt a nádfedeles, légkondicionált éttermet, a Tiszára futó fedett és nyitott teraszt magába foglaló étteremegyüttest, amely egyidejűleg 250 vendég kiszolgálására alkalmas.
A fent már írt hagyományos Öreg Kőrössy válsztékon túl, az étlapon szerepel a magyar ételek színe-java. Télen-nyáron élőzene, esténként tánczene gondoskodik a vendégek szórakoztatásáról.
A vendéglő kialakításánál fogva kiválóan alkalmas túristacsoportok fogadására, esküvői ebédek és vacsorák lebonyolítására, valamint minden olyan rendezvényre, amelynek résztvevői távol a város zajától, ebben a festői környezetben akarnak hódolni a magyar Alföld gasztronómiai örömeinek.
Már előre is jó étvágyat kívánva, maradunk tisztelettel:

                             A  VENDÉGLŐSÖK

Vendégeink az alábbi bankártyákkal is fizethetnek:

Idézetek a vendégkönyvből

"Szülőföldemen kívül még egy helyen tudom elépzelni az életem, Szegeden a Tisza-parton, az Öreg Kőrössy Vendéglő teraszán ülve az ősnyárfák alatt, a nap átszűrődik a lehajló levelek között, a folyó felől lágy szellő simogat, szemem elkalandozik a tovaúszó csónakokon, a túlsó part vízbe hajló fűzfáin, és megpihen a Tiszába ömlő Maros semmivel össze nem hasonlítható látványán."

"Először sercegő pörcökkel megszórt túróscsuszát villáztam, hozzá pontypaprikást kanalaztam, majd egyszerűen csak kézzel ettem a roston sült harcsát. Ezután jóllakottan lesétáltam a partra, az ott ringó bárkára, és az utols pohár italomat a folyón ittam meg, a bárka korlátjának dőlve. Köszönet érte."