6.4.
A VIHAR
Meteorológiai értelemben viharról
kell beszélnünk akkor, amikor a szélsebesség eléri, vagy meghaladja a 15 m/sec sebességet. Ez a vitorlázók
által használt Beaufort-skála 7o-ának
felel meg. Tehát a természetben látható jelei a következők: - parti fák nagyobb
ágai erősen mozognak, száraz ágak letörnek
- vízen a
hullámhegyek között kisebb, sűrűn fodrozódó hullámok
alakulnak ki
- a lobogó vitorla
már elszakadhat.
A Balaton térségében a viharok leggyakoribb előfordulása júniusban
délután és a kora esti órákra esik. A sokéves átlag szerint ebben a hónapban
9-10 vihar vonul át a tó térségében.
Szeged térségében ettől eltérő
a viharos szelek gyakorisága. Az általunk figyelt szélstatisztikai adatok az
egész évre vonatkoznak (a vitorlázó szakirodalom egyébként csak a kényelmes
túrázgatók által szezonnak tekintett, májustól szeptemberig terjedő időszakot
vizsgálja), hiszen a vitorlázás három nélkülözhetetlen feltétele (hajó, szél,
víz) közül csak a tartósan fagyos téli napokon hiányzik egy -a cseppfolyós
víz...
A meteorológusok által
készített szélstatisztikai táblázatokat vizsgálva a következő tapasztalatokat
lehet leszűrni:
1.) Az egyes
szélirányokhoz tartozó átlagos havi szélútból megállapítható, hogy a
legszelesebb hónapok a március (10790 km/hó), december (9850 km/hó), és április
(9695 km/hó). Ugyanakkor a legkevesebbet szeptemberben (6649 km/hó),
augusztusban (7209 km/hó), valamint juniusban (7606 km/hó) fúj a szél.
2.) A szegedi, folyóvízi vitorlázás szempontjából legkedvezőtlenebb K-DK-i
szelek 1000 km/hó szélútnál többet tesznek meg szeptembertől áprilisig, viszont
alig fordul elő ilyen rossz szélirány a késő tavaszi, nyári hónapokban.
3.) A kedvező, jól vitorlázható szelek közt a leggyakoribbak az ÉNy-i (11822
km/év), a D-DK-i (11562 km/év), és az É-ÉNy-i (9548 km/év). Ezen szélirányok
közt hónapos bontásban kiemelkedő a D-DK-i I., III., IV., XII. hónapokban
(>1200 km/hó), és az ÉNy-i II., III., VII., VIII. hónapokban (>1200
km/hó).
4.) A szél sebességét is figyelembe vevő bontásban látható, hogy a 3-4oB
erősségű, kellemes vitorlázó szelek leggyakrabban -az esetek 10-30%-ában-
Ny-ÉNy-ról fújnak, mégpedig elsősorban VI-IX. hónapokban.
5.) 5oB, vagy annál erősebb szelek havonkénti megoszlása:
- januárban ÉNy-i az esetek
36,0%-ában;
- februárban ÉNy-i az esetek
62,2%-ában;
- márciusban ÉNy-i az esetek
34,6%-ában;
- áprilisban ÉNy-i az esetek
44,9%-ában;
- májusban ÉNy-i az esetek
42,1%-ában;
- juniusban ÉNy-i az esetek
84,4%-ában;
- juliusban ÉNy-i az esetek
71,9%-ában;
- augusztusban ÉNy-i az esetek
70,1%-ában;
- szeptemberben ÉNy-i az
esetek 57,4%-ában;
- októberben D-DK-i az esetek
71,5%-ában;
- novemberben D-DK-i az esetek
74,7%-ában;
- decemberben D-DK-i az esetek
56,7%-ában.
Vagyis határozottan látható, hogy az erős, vagy viharos szelek irányukat
tekintve igen behatároltak, és az ÉNy-i iránytól csak az őszi, tél eleji
hónapokban térnek el D-DK felé.
6.) A havi szélutak és a szélsebességek adatainak egybevetésekor látható, hogy
a vitorlás szemszögből legjobb időszak Szeged környékén III-VIII hónapig
terjed.
7.) Figyelembe véve, hogy alsó szél
esetén a Tiszán durva hullámzás tud kialakulni, a legveszélyesebb az október-novemberi, valamint a márciusi délies, viharos
erejű szél. Ilyenkor a víz is hideg, amiben nem tanácsos sokat időzni a
jolle visszaállítása közben.
Az északnyugatról lecsapó viharok kétségkívül a nyári hónapokban,
különösen pedig julius-augusztusban várhatóak. Ezek irányuk miatt a szegedi
folyószakaszon nem tudnak nagy hullámzást előidézni, viszont a számtalan parti
akadály mögül igen kiszámíthatatlan pöffökben csap le belőlük a szél a vízre. A
meleg napokon könnyen lankad a vitorlázó figyelme, és az ilyenkor általában alacsony
vízállás miatt későn lehet csak meglátni a felvonuló viharfelhőzetet. A
szélvédett part alatt mindenütt lehet menedéket találni, de figyelni kell arra,
hogy a keskeny part menti fasorok egy-egy alámosott jegenyefája könnyen kidőlhet
a viharban. Éles folyókanyarulatokban még nagy szélben is jobb a védetlen, de
lapos partra futni, vagy mellette elvitorlázni tiszta, erős szélben, mint a
védett oldal zavart szelében az erős sodrásban haváriát szenvedni.
A vihar ismérvei szerint a meteorológusok
háromféle esetet különböztetnek meg:
A.) Helyi zivatar: Ciklonmentes, nyugodt nyári időjárásban is
kialakulhat. Erős feláramlás idézi elő, fokozatos légnyomáseséssel. A
gócpontból kifutó szele 4-5 km-es körzetre terjed ki. 15-30 perc alatt átvonul,
utána rendszerint helyreáll a jó idő. Éves átlagban 2-4 alkalommal fordul elő
egy-egy területen, a benne fújó szél 15-18m/s, 7-8oB.
B.) Frontális vihar: Száraz, meleg időjárást követő markáns
hidegfront okozza. Több nappal előre észlelhető a fokozatos nyomásesés. A
távoli tárgyak tiszta, éles kontúrjai is e vihar előjelei. Közvetlen közelében
érezhető a "szívása", a gyengén a viharcentrum felé áramló levegő.
Évente átlag 3-5 alkalommal hoz 20 m/s, 9oB-os szelet, amely 1-2 óra
alatt kiadja a mérgét, de utána rendszerint megmarad az erős, egyenletes
"három napos északi", ahogyan a balatoni vitorlázók emlegetik.
C.)
Squall line: Fülledt, nagy páratartalmú meleg levegőben lehet számítani
erre, a hazai viharok legpusztítóbbikára. Vízszintes, fekete "gerenda"-felhőzetét
egy hidegfront tolja maga előtt. Tulajdonképpen sürü sorba rendeződött helyi
zivatarok összessége, amely széles sávban tarol 25-35 m/s, 10-11oB
erejű szelével. Előtte a szél 2-3 óra leforgása alatt befordul DNy-ról ÉNy-ra.
Évente átlag 1-3 alkalommal vonul át egy squall line az ország felett. Utána a
szél átmenetileg lecsökken, de számítani kell az ezt követő frontális viharra!
AJÁNLOTT SZAKIRODALOM:
Dulin -
Dulin: Vitorlássport (Budapest, Sport; 1987.)
Dr Koppány György: Felhők
(Budapest, Móra; 1978.)
Tóth Kálmán: Szélcsendben,
viharban... (Budapest, Sport; 1979.)