5.1.
ALAPVETŐ MANŐVEREK

            Tekintettel arra, hogy a vitorlásokkal végrehajtható alapvető manővereket több magyar nyelvű könyv is tárgyalja, itt csupán egy felsorolásra szorítkozunk olyan összeállításban, ahogyan a belvízi sportcélú vitorlás kishajóvezetői gyakorlati vizsgán kérik.

            TECHNIKAI SZAKASZ:              A.) Evezés
                                                                  B.) Indulás bólyáról, part mellől
                                                                  C.) Fordulás
                                                                  D.) Halsolás
                                                                  E.) Szélbeállás, újraindulás
                                                                  F.) Kikötés bójához, és part mellé
                                                                  G.) Horgonyzási műveletek
                                                                  H.) Vízből mentés hajóval

            VEZETÉSI SZAKASZ:                  A.) Vitorlázás negyedszélben
                                                                  B.) Félszelezés
                                                                  C.) Raum
                                                                  D.) Hátszelezés
                                                                  E.) Útvonaltartás
                                                                  F.) Bójakerülés
                                                                  G.) Kitérési szabályok betartása
                                                                  H.) Széltaktika

            Érdemes megjegyezni, hogy a "technikai szakasz" C, D; vmint. a "vezetési szakasz" A, B, C, D manőverei együttesen mutathatók be, ill. gyakorolhatók az ún. manőverkör végigvitorlázásával (5./1.1. ábra).

            A vizsgákon rendszerint kiemelten kezelik – későbbi, gyakorlati fontosságára való tekintettel – a következő manővereket:

EVEZÉS: Számtalan okból kerülhetünk olyan helyzetbe, amelyben csak evezve tudunk jollénkkal manőverezni. Biztonsággal kell tudni hajtani és kormányozni is a leszerelt vitorlást vágóevezővel.

FORDULÁS ÉS HALSOLÁS: Értelemszerűen a legfontosabb manőverek a csapásváltások. Gyenge, vagy közepes szélben (1-4^oB) mindkettőt biztonsággal végre kell tudnia hajtani minden vitorlázónak.
            Gyengeszeles fordulásnál a kezdők ügyeljenek a lendületes végrehajtásra. Meg kell őrizni a hajó lendületét, hogy flatterolva meg ne álljon. (Ez esetben a fockkal való beggelés segíthet.)
            Élénk szélben a fordulási manővert azzal lehet elrontani, hogy;
            – a mancsaft már akkor elengedi a fockshottot, amikor még a vitorla szelet fog
            (a vitorla minden lobbanása egy szög a koporsójába!),
            – a mancsaft túl gyorsan átmegy a vitorla alatt,
            – a kormányos – félve a sebességvesztéstől – túlkormányoz.
Ez utóbbi jár erős szélben a legtöbb bajjal, tekintve, hogy a kreutzra beállított grószon a szél túl nagy beesési szöge miatt akkora döntőerő ébred, amekkorát nehéz kompenzálni.
            A túlkormányzás elkerülésére, és általában a korrekt kormányzás elősegítésére a következőket érdemes átgondolni:
            -minden manőver előtt a parti tereptárgyakhoz viszonyítva tervezzük meg az új csapáson követendő irányt;
            -forduláskor, a kormánymozdulat után -az átcsapódó bumot várva- inkább guggoljunk a kokpitba, mintsem, hogy a fejünket húznánk le. Igy ugyanis nyugodtan tudjuk a horizontot figyelni a manőver minden pillanatában, nyomon követve a hajó mozgását. Nem kevésbé fontos, hogy látjuk magunk előtt a mancsaft mozgását is, és az esetleges hibáit korrigálni tudjuk.
            Élénkebb szélben a halsolás okozhat még gondot. Nem szabad megfeledkezni a vitorla vezetett átviteléről, és a manőver második felében a határozott kormánytámasztásról (nem azonos az ellenkormányzással, ami spontán visszavetődéshez vezethet)!

KIKÖTÉSI MŰVELETEK: Összefoglalóan mindhárom variációról (bólyára, mólóra, partra) elmondható a korábban leírtakon túl, hogy a legfontosabb, amire mindenkor ügyelni kell, az adott hajótípusnak megfelelő hosszúságú kifutási út megválasztása. Ez csak gyakorlással sajátítható el!
            Ne felejtsük el, hogy a túlságosan hosszúra méretezett kifutás legalább olyan rossz, mint a túl rövid. Ugyanis a kikötési ponttól néhány méterre megálló, kormányozhatatlan vitorlással a szűk helyen sodródva a sajátunkon kívül mások hajóit is veszélyeztetjük. A hajózás során általában igaz, hogy a part megközelítése, a szorosan vett part menti hajózás, a kikötőkben végzendő manőverek rejtik magukban a legtöbb veszélyforrást (hasonlóan, mint ahogyan a repülés során is a legnagyobb odafigyelést a fel- és leszállás követeli meg). Hiába, egy vízre született jármünek legalább olyan idegen a szárazföld, mint tyúknak a kacsaúsztató.

VÍZBŐL MENTÉS: Kezdő vitorlázóktól a vizsgán a tényleges mentési műveletnek csak az első részét követelik meg. Ez csak a sodródó személy (tárgy) mellé állást foglalja magába, amit a vízbe ejtéstől számított 3 percen belül kell hibátlanul teljesíteni (időn belül több próba is lehetséges).
            Ne felejtsük el, hogy élesben a mentési manőver ettől sokkal összetettebb (mentendő kiemelése), amit értelemszerűen nagyon kemény időjárási feltételek között kell teljesíteni (amikor még a vízbe esett személy puszta megtalálása sem egyszerű), kisebb vitorláson többnyire egyedül!
            Jegyzetünk más részében éppen ezeket a kérdéseket tárgyaljuk, amivel a magyar nyelvű szakirodalomban meglévő hiányt szeretnénk pótolni.

SZÉLTAKTIKA A vizsga szempontjából ez nem a versenyszintű taktikai ismereteket jelenti. Viszont észre kell tudni venni a szél pillanatnyi változásait, és azokat követni kell tudni a vitorlabeállítással. A jól felkészült vizsgázó ezeket a pillanatnyi adottságokat ki tudja használni, adott esetben menetirányt, vagy takkot váltva a kitűzött cél minél jobb megközelítése érdekében.