ÁLTALÁNOS VÍZRAJZ

            A mozgó levegő mellett, a második nélkülözhetetlen lételeme egy vitorlázónak a víz. Ez, a Földünk felszínének legnagyobb részét borító közeg a legtöbb közönséges szárazföldi halandó szemében ismeretlen és veszélyes. Pedig tulajdonságai, törvényszerűségei kitapasztalhatóak! Aki kellő tisztelettel és figyelemmel közlekedik a vízen, semmivel sem kerül veszélyesebb helyzetekbe, mint a közutakon közlekedők. A biztonságot itt is, ott is a szabályok ismerete és tiszteletben tartása jelenti. A vízrajzi ismeretek legszélesebb skálája talán éppen vitorlázás közben szerezhető meg.

            A különféle erők hatására mozgásba jövő víz viselkedése elárulja azokat a láthatatlan erőket, amelyek hatása alatt áll. A szél keltette hullámzás kétféle adattal jellemezhető:
1.) A hullámhossz általában egyenesen arányos a vízmélységgel. Ezért alakulnak ki a tengereken még kis szélben is hosszú. vitorlással jól vehető hullámok. Tavakon és folyókon érdemes figyelni a hullámhossz változását, mert az adott környéket nem ismerő hajós számára is egyértelműen jelzik a rövid, meredek hullámok a sekély vizet. Itt még kisebb szélben is habosan megtörhetnek az összetorlódó hullámok.
2.) A hullámok magassága jelzi a szél sebességét a vízhez viszonyítva. Különösen folyókon, és a tengeri áramlatokban szembetűnő, hogy az alsó szél, miután szembe mozog a vízzel, sokkal nagyobb hullámokat kelt. Ezek hossza persze ugyanakkor a vízmélység miatt változatlan, tehát a hullámhegyek oldala sokkal meredekebbé válik.

            A hullámhosszhoz képest viszonylag magas hullámok felületét már nem képes a felületi feszültség egybetartani. Ilyenkor a hullámhegy teteje megtörve lebukik a hullám szélalatti oldalára: kialakulnak a tarajos hullámok (átlagos álló belvízen 4-5^oB szélerősségnél). Amennyiben a hullámok magassága a hajónkkal összemérhető nagyságrendű, már vigyázni kell a tarajos, átbukó hullámok vételével, nehogy párhuzamosan alájuk kerülve megtöltsék vízzel a kokpitot.

            A hullámzás természetének megértéséhez fontos tudni, hogy nyílt vízen a hullámok nem idéznek elő vízszintes irányú vízelmozdulást, noha a felületes szemlélő a hullámok vonulása láttán erre gondol. Partközelben, és vízben álló nagy tereptárgyak körül viszont merőben más a helyzet! Itt az utolsó 1-2 hullámban megmozdul a víztömeg is. Ugyanez figyelhető meg a sekély vízzel borított zátonyok felett áthaladó hullámok esetében is, ha a vízmélység nem sokkal nagyobb, mint a hullámmagasság. Ezeken a helyeken a hullámhegy közeledtével a part (zátony) felé-, hullámvölgy közeledtével a nyílt víz felé lendül a víztömeg. Természetesen ez magával ragadja a közelében haladó, vagy lehorgonyzott hajókat is. Ezért erős hullámzásnál az ilyen helyeket el kell kerülni!

            Régi tengerész-mondás szerint "minden hetedik hullám pusztít". Noha a hetes szám inkább a mesék világába tartozónak tűnik, mégis fontos tapasztalati tény, hogy a hullámok nagysága nem egyforma egy adott szituációban. Az egymást követő, egyenletes hullámokra periodikusan egy-egy nagyobb következik, amely alkalmasint akár kétszer olyan magas is lehet, mint a többi (alig változó hullámhossz mellett), amiből egyértelműen következik, hogy ezeknek a leküzdése különös figyelmet követel!

            A mozgásba lendült víz, a benne álló tárgyak körül ugyanúgy megváltoztatja irányát és sebességét, mint a levegő (ld.: 6. fejezet)
            Szűk mederszakaszokon felgyorsul az áramlás (pl.: a tihanyi szorosban a Balatonon), a szűkület elején intenzív szívóhatás alakul ki legyező alakban (part mellé kötött uszályok között). Nagy vízalatti tárgyak mellett örvénylő mozgásba jön (hídpillérek mellett).

            Nem szabad elfelejteni, hogy a fenti törvényszerűségek érvényesek abban az esetben is, amikor az álló vízben elmozduló hajó körüli áramlásokat vizsgáljuk. Különösen kis, könnyű jolléban vitorlázva kell óvatosnak lennünk nagy, vagy gyorsan mozgó hajók közelében! A mellettük kialakuló szívóhatás már nem egy súlyos haváriát okozott.