7.3.
 BALATONI SAJÁTOSSÁGOK

            Magyarország legnagyobb vitorlázó vízterülete a Balaton. Ezért érthető, hogy a Hajózási Felügyelet vizsgarendjében helyet kapott számos, a Balaton hajózási sajátosságaira vonatkozó kérdés.

            A Balatoni vitorlázás sajátosságai nagyobbrészt a tó földrajzi viszonyaiból adódnak. A viszonylag keskeny és hosszú tó hossztengelye DNy-ÉK-i tájolású. ÉNY-i partját kisebb-nagyobb megszakításokkal alacsony hegyek kísérik. A szél leggyakrabban e hegyek mögül érkezik, ezért az északi part mentén végig a völgyekből kifúvó, változatosan módosult széllel lehet vitorlázni. Ennek jó kihasználása nagy helyismeretet igényel.
            A szél keltette hullámzás rendszerint a déli parton sokkal intenzívebb, részben azért, mert a szemközti part felől fújó szélnek már van elég ideje felkorbácsolni a vizet, másrészt azért, mert a végig sekély déli parton a vízmozgás törvényeinek megfelelően rövidülnek, és meredekké válnak az érkező hullámok.
            Az itt feltorlódó, és meglassudó víz lerakja hordalékát. Így alakul ki a déli parttól 100-150 m-re egy sekély vízzel borított homokzátony-sor, amit a balatoni emberek marásnak neveznek. Egyúttal az itt habosan megtörő hullámok sorát is marásnak nevezik.

            A balatoni rövid, meredek hullámok vétele vitorlás hajóval sok ügyességet kíván. A megfelelő sebesség elérése érdekében cirkáláskor felfutva a hullámra kissé luvolni kell, hogy minél gyorsabban, és kis dőléssel jussunk a hullámhegyre. Felérve azonnal ejteni kell, hogy a hullámmal minél tovább együtt futhassunk. A jolle méreteinek megfelelően eltalálva a luvolás-ejtés ritmusát, tartósan siklásba lehet hozni a hajót.
            Raumban ugyancsak az egyenletesen gyors sebesség megtartása érdekében igyekezni kell minél tovább együtt futni a hátulról jövő hullámokkal.

            A balatoni kikötőket a sportvitorlások és a menetrend szerinti hajók együtt használják. Ráadásul itt vesztegelnek a halászok motorosai is. Mindezeket figyelembe véve érthető, hogy az összeütközések közvetlen veszélye itt a legnagyobb. Szabályszerűen közlekedve a kikötőmedencében, ill. előtte a nyílt vízen 200 m-es körzetben minden géphajónak, különösen a menetrend szerint közlekedő személyhajóknak elsőbbséget kell adni. Jó ha tudjuk, hogy a befutó személyhajók rendszerint a beszállóhelyre érve azonnal fordulási műveletbe kezdenek olymódon, hogy orrukat a partra kötve erőteljesen oldalra veretnek. A hajócsavar ilyenkor nagy, zavaros örvényeket kavar, erőteljes mozgásba hozva a kikötőmedence vizét.

            Különösen a déli part két mólószárral védett kikötőiből való kijutást nehezíti gyakran a bejáratba befúvó szembeszél. A parti horgászokat is figyelembe vevő, rövid takkokkal kifelé haladva ilyenkor rendkívül fontos, hogy az utolsó fordulót még a hullámmentes vízen végezzük el, ahol a hullámok nem állítják meg vitorlásunk lendületét! Különben az újra indítással annyi magasságot vesztünk, hogy könnyen a mólóvégen ücsörgő pecások közé rakjuk a hajót...

            A zárt kikötőmedencében is viharbiztosan, legalább három pontra kell kikötni a veszteglő hajót. Sajnos a legtöbb helyen ezt nem segítik farcölöpök, de még "bolcnik" (vízalatti betontuskóra rögzített, bólyával jelzett láncok) sem. Ezért, ezek hiányában orral a parthoz állva a megállás előtt 10-15 m-re horgonyt kell vetni a farból, és annak láncán fékezve magunkat megállni. A hajóorr két pontra kötése után a horgonyláncon ki kell feszíteni a hajót. Gondosan ügyeljünk arra, hogy egy meginduló szél és hullámzás rángatását a kikötőkötelek kellően csillapítani tudják, nehogy felhúzza a horgonyt a hajó!

            Sajnos a tókörnyéki földekről bemosott műtrágya és egyéb szerves anyagok a betonteknővé alakított partok miatt nem tudnak természetes úton kitisztulni a megritkult nádasok szűrőjén. Bár a Kisbalaton folyamatban lévő rendezési munkái már éreztetik jótékony hatásukat, még mindig -főleg a keszthelyi medencében- sok hínármező keseríti a vitorlázók életét. Ha hínármezőbe futunk, az a svertre, vagy a kielre rakódva lelassítja és kormányozhatatlanná teszi a vitorlást. Ezt legjobb megelőzni azzal, hogy felismerjük és elkerüljük a hínárost. A vízfelszínen onnan ismerhető fel ez, hogy a vízmozgást csillapítja, a kis hullámfodrok eltűnnek.

AJÁNLOTT SZAKIRODALOM:
            Tóth Kálmán: Szélcsendben, viharban... (Budapest, Sport; 1979.)
            Halász Gyula: Balaton Pilot (Budapest, Novotrade; 1983.)